Heti kövek 4. - Baranyay Bence gondolatai

Különleges élmény a láthatatlan kiállításon részt venni, ahol vakok és gyengénlátók vezetnek végig a termeken a teljes sötétségben. Csupán a tapintás, a hangok és az illatok igazítanak el. Semmit nem lehet látni, nem világos, hogy mi van körülöttünk, hogy mi van előttünk. Mégis bizonyos kérdésekben éppen egy óra vakság nyitja fel a látogatók szemeit.

Az evangéliumokat fellapozva újra és újra elénk kerülnek Jézus gyógyítás történetei. Az ahogyan Ő maga adja vissza vakok látását. S, talán mi is érezzük, hogy többről van itt szó a puszta gyógyításánál. A fizikai csodánál. Ezek olyan jelek, amelyek magára a Gyógyítóra mutatnak. Olyan jelek, amelyek az Isten valóságát és személyes gondoskodását tárják föl.

Ma a böjti úton járva, a mi látásunkat is ez az Úr szeretné visszaadni. Hogy úgy járjuk életünk útját, hogy tudjuk hova tartunk. Hogy van kit követnünk, van vezetőnk az úton. Nem egyedül botorkálunk a sötétben. Hanem a zsoltárossal együtt bizalommal mondhatjuk: Szemem állandóan az ÚRra néz.