|
II. József rövid uralkodásának egy évtizede, mint láttuk jelentős engedményeket hozott az evangélikusok számára. Mivel azonban a Türelmi Rendelet csupán királyi kegyen alapult, az utódjának II. Lipótnak uralkodása meghozta annak törvényesítését is: az
1791-es országgyűlés
 26. cikke törvényerőre emelte a vallásszabadság kimondását. A pesti gyülekezet pünkösdkor ünnepi istentiszteleten adott hálát Istennek gondviselése újabb jeléért. A zsúfolásig megtelt imateremben előadták és ki is nyomtatták Bengraf karnagynak erre az alkalomra írt ünnepi kantátáját.
Elérkezett az ideje annak, hogy az egyre szűkösebbnek bizonyuló imaterem bérlete helyett saját tulajdonnal, éspedig templommal rendelkezhessen a gyülekezet. Jó alkalomnak ígérkezett az 1791 őszére egybehívott pesti evangélikus zsinat, ahol előterjesztették, hogy mielőbb állandó otthon, tehát saját telket, parókiát, templomot és iskolát kaphassanak.
1791 novemberében döntő tanácskozás színhelye lett Beleznayné pesti palotája. Az egyház generális inspektora, ócsai Balogh Péter (23) a gyülekezet elnökségén kívül meghívta erre az alkalomra Buda és Pest katonai parancsnokát, az evangélikus herceg Coburg Josiás (24) táborszernagyot. Az ő közbenjárásának volt köszönhető, hogy javaslatára az egyház kérelmezze tulajdonul a III. Károly által épített Invalidus, más szóval Gránátos kaszárnya (25) katonai fásudvarának kincstártól történő átruházását templom- és iskolatelek céljára. Molnár lelkész a kérvényt személyesen adta át 1792 tavaszán II. Lipót utódjának. I. Ferenc császárnak a budai koronázása alkalmával. A Helytartótanács a kérelmet megadta, a szerződést a főváros és az egyházi vezetőség 1792 októberében aláírta (26,27,28).
Az átadási okmány birtokában helyszíni szemlét tartott a gyülekezet. Meglepődve látta, hogy a kijelölt területet egy bécsi színigazgató,
Schmallöger Johanna bérli egy állatviadalokat bemutató u.n. Hetz-Theater céljaira. A telek amúgyis a város bástyafalán kívül, annak tőszomszédságában feküdt és heti vásár színtere volt – ezért Káposztás piacnak, Kohlmarkt-nak is nevezték. A közeli katonai sütőház sem jelentett nagyon vonzó környezetet.
A város omladozó kőfalán kívül, a poros Országút mentén kapott tehát helyet a pesti evangélikusság. Anyagiak híján templom építéséről egyelőre még szó sem lehetett. Meg kellett elégedniük a vezetésnek azzal a tervével, hogy az általa felkért fiatal Krausz János építész egy ideiglenes imatermet és paplakot tervezzen (29,
30). A tervet elfogadták, a Hetz- Theatert lebontották,, s hamarosan szép új épület állt a kietlen, puszta telken. A földszintes épületen - a mai
Evangélikus Múzeum
helyén – öt ablak nézett a tér felé, s ebben a teremben
1794.május 20-án felhangzott az Istent dicsőítő
énekimádság s az egyház Uráról szóló igehirdetés. Hét év
után ide költözött tehát a gyülekezet, s ez az épület
további 17 éven át, amíg a templom fel nem épült, a
pesti evangélikusok lelki otthona lett. Egy évvel később
emeletet is kapott az épület, ebben a lelkész és a
kántor kapott lakást. |
(23) ócsai Balogh Péter
(24) Coburg Jósiás
(25) A mai városháza - egykor a rokkant katonák otthona
|
|
A vezetőség ezután nekilátott a templomépítés anyagi feltételeinek biztosításához. Először a külföldi hittestvérekhez intéztek egy – utóbb nyomtatásban is megjelent – kérelmet, részletesen leírva a város evangélikusságának hányatott múltját és nehéz jelenét (31). Kérték, hogy adományaikat Coburg herceg engedélyével annak nürnbergi váltóüzletéhez juttassák el. Az európai háborús viszonyok miatt a remélt segítség viszonylag kevés volt, csak Hamburg és a württembergi egyház adománya volt jelentős.
Ezután a hazai gyülekezetekhez fordult a vezetőség kérelemmel, hogy adományaikkal legyenek „… az Istennek dicsőségére, az igazság ismeretének terjesztésére, a vallásnak pedig díszéres nagyobb virágzására” (32-33). A felhívás nagy eredményt hozott, összegyűlt 17 000 rajnai forint (mintegy 1 millió Euro), amiből maga Beleznay grófné 10 000 forintot (kb. 120 ezer Eurot) jegyzett. Krausz építész elkészítette a templom tervét (34,
35). Korinthusi oszlopcsarnokkal díszített, középtornyos homlokzatú formában gondolta Isten házát felépíteni. Két évvel a terv elkészítése után a tüdőbeteg, alig 37 éves mester azonban 1798-ban meghalt.
A gondviselés ismét segítségül jött Krausz fiatal építésvezetőjének, az ifjú
Pollack Mihálynak a személyében (36), aki mint új pesti építészgéniusz valóra válthatta a gyülekezet régi álmát. Az osztrák Joseph Pollack építész második házasságából született fia olaszországi tanulmányai után 25 éves korában jött Magyarországra. A templom tervező Krausz mindjárt maga mellé vette.
Alig kezdtek együtt dolgozni, a mester meghalt, s ő céhfelvételi kérelemmel fordult Pest város Tanácsához. Bár az özvegy kész volt férje mesterjogáról az ő javára lemondani,, Pollack csak hosszas utánjárás után jutott pesti polgárlevél birtokába. Az egyház tüstént megbízta őt a további tervek elkészítésével. Akkor még senki sem sejtette, hogy az utóbb világhírűvé váló művésznek nevéhez, aki élete végéig, 82 éves koráig Pesten maradt, első munkája után majd még 193 épület alkotása fűződik, így többek között a Magyar Nemzeti Múzeum is. |
(33) Felhívás és gyűjtőív
(34) Krausz János templomterve |
