címlap

 kapcsolat

Programok Kiadványok Galériák Letöltések Kamra

Huszár Gál Könyvesbolt

Meghívó Bolyki László könyvbemutatójára!

Minden kedves érdeklődőt nagy szeretettel várunk!

Bolyki László könyvbemutató

 

Szeretettel várjuk látogatóinkat, vásárlóinkat megújult boltunkban, a parókia épületében a Deák Ferenc tér felőli oldalon, utcai bejárattal.

Az üzletben bibliák, teológiai művek, szépirodalom, filozófia, hitépítő munkák, egyházi kiadványok,  képeslapok, naptárak, ajándéktárgyak, füzetek, írószerek, cd-k kaphatók.

Szívesen teljesítünk megrendeléseket, postázást is vállalunk!

Elérhetőség:
Huszár Gál papír és könyvesbolt
1052 Budapest, Deák tér 4.
Tel./fax: (06 1) 266 6329
E-mail: huszargal@freemail.hu
Facebook oldalunk ide kattintva elérhető!

Nyitvatartás:
hétfőtől péntekig: 10-18 óráig
vasárnap: templomi iratterjesztés (kivéve az adventi időszakban)

 

A felújított üzletünk kívülről.


Fűkéné Menczer Kornélia könyvesboltvezető gondolatai
gyülekezetünk Márton naphoz kapcsolódó megemlékezésén

2016. november 20.

Kedves Testvérek!

Amikor egy neves elődünkre emlékezünk, ha valakinek a neve, mint előttünkjáróé hangzik el, akire tisztelettel tekintünk, számomra mindig az kerül előtérbe, milyen értékeket hordozott, hagyott ránk az élete, mit tanulhatunk tőle. Nincs ez másképp akkor sem, amikor ma Luther Mártonra gondolunk. Szeretnék ma abból a megvilágításból tekinteni a tőle ránk örökül hagyott értékekre, ami a könyvekkel, különösen is a Bibliával való kapcsolatából fakadt.
Nem a száraz történelmi tényekre helyezném a hangsúlyt, hiszen azokról mindannyian sokat tudunk iskolából, hittanóráról, konfirmációi oktatásról, és utána is kutathatunk szakirodalomban, interneten. Inkább egyfajta együttgondolkodásra hívom a testvéreket. Szeretnék kiemelni néhány alapvető emberi értéket, Lutherhez kötve, a teljesség igénye nélkül.

1. ALÁZAT
Ez az, ami nélkül az egész reformáció nem indulhatott volna el. Luther teljes alázatossággal közelített Isten igéjéhez.
Így írja: „ Isten igen nagy kegyelmének és csodálatos kitüntetésnek tartom, ha valakinek megadatik, hogy  a Szentírás igéit éppúgy olvassa és hallgatja, mintha csak magától Istentől hallaná őket. Ki ne remegne meg testben-lélekben, ha tudná, hogy ilyen hatalmas felség szól hozzá?”
Érdemes magunkba nézni rögtön ennél az első pontnál: vajon mi hogyan vesszük kezünkbe Isten igéjét? Kipipálandó reggeli, esti feladatként az igeolvasást, vagy úgy pillantunk bele, mint bármi más könyvbe: na vajon milyen érdekes történet kerül ma elénk?, vagy átszaladunk a már sokadszor olvasott igéken, szinte magunkban már előre mondva a jól ismert mondatokat? Tudunk-e olyan alázattal kezünkbe venni Bibliát, mint Luther? Az élő Isten szól belőle hozzánk, személyesen. Tapasztaljuk: olyasvalakinek a szavait, aki számunkra fontos, hosszú ideig, akár évekig megjegyezzük, eszünkbe jut, vissza tudjuk idézni szó szerint. Vajon eszünkbe jut-e akár kora délután, mit mondott nekünk reggel a Teremtő Isten?
Tanulandó ez a fajta alázat.

2. ALAPOSSÁG
A Bibliafordításhoz igénybe vette még iparosok, mesteremberek segítségét is: többször felkereste például a wittenbergi mészárosokat, feldaraboltatott egy bárányt, hogy az ótestamentumi áldozati rendszer fordításánál a belsőségeket pontosan adja vissza. A Biblia madarainak azonosításához bejárta a közeli erdőket. Nem fordított le egy-egy szakaszt „jó lesz az úgy is” - alapon, hanem precízen, alaposan utánajárt minden apró részletnek.
Tanulandó ez a fajta alaposság.

3. IGÉNYESSÉG
Igényesen hangolta egymáshoz a tartalmat és a külsőt. A Biblia fordításához előkészületként több tucat levelet, tanulmányt  írt. Munkáit Wittenbergbe küldte kinyomtatásra, megszabva, hogy milyen papírra és milyen betűtípussal készüljenek a nyomatok. Ismerjük a mondást: Aranyalmát ezüsttálcán. Ha tudom, hogy értékes, amit kínálok, amit átnyújtok valakinek, és itt most természetesen nem csak könyvekről beszélek (bár arról is), szükséges, hogy a tőlem telhető legjobbat nyújtsam – a külsőt tekintve is. Magam a könyvesboltra is így tekintek: kívül-belül igényes dolgokkal szeretném megtölteni. És így adjuk meg a tiszteletet egy-egy ünnepi alkalmon magának az ünnepnek, azoknak, akikkel találkozunk, legyen szó akár az öltözködésünkről, akár a mosolyról az arcunkon, ami abból fakadhat, hogy a lelkünket is díszbe öltöztettük.
Tanulandó ez a fajta igényesség.
 
4. NYELVHASZNÁLAT
Luther olyan nyelvet választott a Biblia fordításához, amelyet a déli és az északi nyelvterületeken egyaránt megérthettek. Ez volt az úgynevezett kelet-középnémet, meisseni norma. Munkája során arra törekedett, hogy  a Szentírás szövege az egyszerű emberek számára is világos legyen. Elsődlegesnek az érthetőséget tartotta. Engem elgondolkodtat, hogy milyen a mi nyelvhasználatunk.  Hogyan beszélünk, ha nagy plénum előtt kell megszólalni, mennyire igyekszünk kerekké formálni mondatainkat (mint ahogyan most én is)? Hogyan szólalunk meg a főnökünk előtt, vagy az ő füle hallatára, és hogyan a háta mögött? Hogyan beszélünk egy köztiszteletben álló, vagy ismert emberrel és hogyan a férjünkkel, feleségünkkel, gyermekünkkel? Mennyire keressük a szavakat, ha imponálni szeretnénk valakinek és mi csúszik ki a szánkon csak úgy önkéntelenül?
Luther elsődlegesnek az érthetőséget tartotta.
Tanulandó ez a fajta nyelvhasználat.

5. KÖNYVEK TERJEDÉSÉNEK VÁGYA
Tudjuk, hogy szorosan összekapcsolódik Luther munkássága és a könyvnyomtatás. Már a bibliafordítás előtt is számos írása jelent meg. Egyes tanulmányai 20-30 kiadást értek meg 1518-1520 között. Hans Luft wittenbergi nyomdája alig bírt a sok munkával. Volt olyan könyve, amelyből öt nap alatt 4000 példány fogyott el. De mindezt meghaladta az 1522 szeptemberében először megjelenő Újszövetség-fordítás iránti érdeklődés. Három hónappal az első kiadás után, 1522 decemberében már újranyomásra volt szükség, mivel a viszonylag magas ár dacára az első néhány ezer példány pár hét alatt elfogyott. A következő két évben mintegy 80 kiadást ért meg Luther Újszövetsége. A teljes Bibliafordítás 1534-re készült el.
Manapság bizony nem kapkodják a könyveket olyan sebességgel, hogy ilyen gyorsan utánnyomást kellene készíteni. Bizony nem mernék több ezer példányt rendelni semmiből sem. Tudom, hogy modern korban élünk, sokan az internetet használják olvasáshoz is, mégis megdöbbentő Luther életrajzában felfedezni ezeket a számokat.
Az én szívembe Isten különös vágyat ültetett a könyvek terjesztésére. A legjobban mégis annak örülök – és ezt talán kollégáim nevében többes számban is mondhatom: örülünk - , amikor Bibliát vásárol nálunk valaki. Ilyen alkalommal a vevő általában el is meséli, kinek viszi, milyen alkalomra, és ez remek beszélgetésindító. Öröm olyanról is hallani, aki azért vesz újabb Bibliát, mert a régi teljesen szétesett, elhasználódott. Megtörtént azonban az is itt az üzletben, hogy egy hajléktalan szeretett volna Bibliát – nem kapni, hanem vásárolni. Kérte a legolcsóbbat, és amikor úgy látta, azt sem tudja most kifizetni, elment. Körülbelül egy hét elteltével visszatért, és megvette a korábban kiválasztott Bibliát. Megindító látvány volt, ahogyan elcsomagolgatta újonnan szerzett „kincsét”.
Az Ige terjesztése nem csak nekünk, mint könyvesboltnak, hanem mindannyiunknak feladata. Hiszem, hogy Isten ad találékonyságot, és lehetőséget, hogy melyikünk mi módon teheti ezt.
Tanulandó ez a fajta vágy az ige terjesztésére, terjedésére.

Tanuljunk hát alázatot, alaposságot, igényességet, helyes nyelvhasználatot, és legyen bennünk vágy, hogy terjedjen az ige. Így emlékezzünk ma Luther Mártonra!